Olaszországból származik a régi rómaiak korából. Legelterjedtebb fajta a világon és osztályán belül a legtöbb színben tenyésztik. Könnyű tipusú baromfi, ám ne keverjük össze a törpetyúkkal, hiszen a jércék súlya 1,74-2,50 kg, míg a kakasoké 2,25-3,00 kg. Nagyon korán, már 5 hónapos korában elkezdi tojni fehér héjú, ám intenziv sárgájú tojását. Tojógépeknek is nevezik őket. Amennyiben biztosítjuk számukra a legalább 5 Celzius fokos homérsékletet és a 12 órányi fényt, évi tojáshozamuk könnyen elérheti a 300-at is. A betegségekkel szemben ellenálló fajta. Mozgékonysága lévén nem kedveli a bezártságot (bár volierekben is eredményesen tarthatók). Nagyon jó élelemkereső, ami abban nyilvánul meg, hogy a szabadban élelmének akár a felét is összegyűjti. Az Ezüst itáliai kakas feje és a sörénye ezüstfehér, fekete mezővel a tolltengely fehér. A hát ezüstfehér, a mellkas és a comb fekete, lehet vékony fehér széllel is. Ránézésre úgy tűnik, mintha egész testét egy fehér palást takarná.

Ezüst itáliai

A jércéken a szürke szín a domináns, kivételt képez a begy és a mellkas, amely pirossas barna, a fej, a sörény ezüstfehér, fekete mezővel. Kimondottan nagytaréjú fajta. A jércék taréjának egy része oldalra dől. A napos csibék színe hasonlít a kikelt vadfácánokéra és fürjekre.

 

Ezüst vajandott

 

Fehér brahma

Nagytestű, Ázsiából származó óriásbaromfi, büszke tartású, békés természetű, a jércék szinte kezes állatként tarthatók. A magasan álló dús tollazatú (gatyás) lábakon az izomzat a test minden részén egyenletesen helyezkedik el. Igazi királya a tyúkudvarnak. Magatartása és szépsége révén kimondottan diszbaromfi. Napjainkban több színben tenyésztik őket. Közülük a legelterjedtebb a világos (Kollunbián) szin, melyet mindenki fehér brahmának ismer. E változat kakasának és jércéjének a színe azonos. A meghatározó szín a fehér. A nyak körül a sörény széles fekete ezüstfehér széllel. A farok fekete, a szárny repülőtollai feketék, kívül fehérek. Összezárt állapotban fehérnek látszik. A lábtollak, vagyis a gatyák fehérek, fekete mezővel. A kakas időnkénti agresziv viselkedése a kitenyésztésében felhasznált harci kakasok részvételét igazolja. A Brahmák 7-8 hónapos korukban kezdenek tojni. Teljes nagyságukat csak a 2. évben érik el. Nagyon jól kotló fajta, óriás teste miatt sokan a kacsa és libatojások keltetéséhez használják őket. A kicsik könnyen felnevelhetők más békés természetü nagytestű tyúkok picinyeivel. Egy kakasra maximun 5 tyúkot ajánlatos tartani.

Testsúly kakasoknál: 3,50-5,00 kg, tyúkoknál: 3,00- 4,50 kg. Tojáshozam: 120-140 db évente.

 

Plymouth rock

Nevét a fajta kitenyésztőjének lakóhelyéről kapta, a rock (szikla) szócska pedig sziklaszilárd szervezetére, egészségére, ellenállóképességére utal. Jelenleg több fehér, sávozott, sárga és kék szinben tenyésztik. Kitunő kettős hasznosítású baromfi hús és tojástermelés szempontjából. A Plymouth tyúk nemesítése annyira jól sikerült, hogy fehér változata a mai napig a húshibridek előállitásában partnekért szerepel minden boiler előállitás céljából végzett keresztezésben. Mint emlitettük, több színben előfordulnak ugyan, ám mégis a sávozott (kendermagos) változata a legelterjedtebb, legmutatósabb. Volieremben az 1 kakasból és 6 tyúkból álló csapat diszes tolla ráeső napfényben olyan ékesen csillog, mintha gyöngysor szóródott volna szét a kifutóban. A Plymouth rock magastartású tyúkfajta. A kiterjedt testhez képest kicsi a fej, melyet élénkpiros, fűrészes taréj díszit. Farka rövid, széles, tömött, felfelé ivelő. A lábak és a csőr sárga színű, már 5-6 hónapos korában elkezd tojni.